NYELVJÁRÁSGYŰJTÉS ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS
Utoljára módosítva: 2013.09.19. 10:36:12

Szakmai beszámoló

 

 2013. szeptember 2-án indult Németországba az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének oktatóiból, doktoranduszaiból és hallgatóiból álló szakmai csoport, hogy az egyhetes tanulmányúton személyes szakmai tapasztalatokkal gazdagodva, további lehetőségeket nyisson az Intézetben folyó nyelvtörténeti kutatások számára, illetve kapcsolatokat építhessen ki olyan, elsősorban müncheni és stuttgarti intézményekkel, amelyeknek fontos magyar nyelvészeti vonatkozásai vannak. A csoport résztvevői – Juhász Dezső intézetünk igazgatója, Friedrichné Haader Lea és Zelliger Erzsébet ny. egyetemi docensek, Friczné Terbe Erika egyetemi adjunktus, Szentgyörgyi Rudolf egyetemi tanársegéd, Mohay Zsuzsanna és Kósa Csilla Erika PhD-hallgatók, valamint Balogh Erna Kocsis Réka, Korompay Eszter és Krizsai Fruzsina, egyetemi hallgatók, tanszéki demonstrátoraink – tagjai az Intézetben működő különböző kutatócsoportoknak, valamint a Benkő Loránd Magyar Nyelvtörténeti Műhelynek és Diákműhelynek.

A tanulmányút kiemelten fontos állomása volt a müncheni Bayerische Staatsbibliothek, ahol két, a magyar nyelvtörténet számára kulcsfontosságú nyelvemlékét is őriznek. A könyvtár részletes bemutatása után lehetőségünk nyílt mindkét magyar vonatkozású nyelvemlékünk megtekintésére. Mind a Müncheni kódex, mind a Müncheni emlék nagy jelentőségű a magyar nyelvtörténet kutatói, köztük csoportunk tagjai számára.

A Müncheni kódex a legelső ismert magyar nyelvű bibliafordítás újszövetségi részeit, a négy evangéliumot tartalmazza, és az ELTE-n működő Biblia Mediaevalis Hungarica kutatócsoport jelenleg folyó kutatásában a kiindulási pontot jelenti a korai magyar párhuzamos bibliafordítások kereshető adatbázisba történő rendezéséhez. Mivel ez a nyelvemlék a kutatók számára jelenleg csupán fekete-fehér fakszimile kiadás formájában érhető el, szakmai szempontból is elemi erejű élmény volt a kéziratot eredetiben látni, és fehér kesztyűben belelapozni. Az eredeti kódex megtekintése számos megfigyelésre adott alkalmat. Láthattuk, hogy a kézirat elejére illesztett naptárt pergamenre, míg az evangéliumok szövegeit papírra írták. E jellegzetesség tovább erősítheti azt a feltételezést, miszerint a kódex mai formáját későbbi egybekötés eredményeként nyerte el. Ezen kívül a fényképfelvételeken nem látszanak a színek, pedig a scriptor javítási rendszerének feltárásában ezek elengedhetetlen fontosságúak. Az eredeti kódexpéldányon ugyancsak vizsgálhatók az evangéliumok kezdőlapjainak színes díszítései.  E vizsgálatok által könnyebben feltérképezhetőkké válnak e nyelvemlék más kódexekkel való kapcsolatai. A könyvtárban természetesen folynak digitalizálási munkálatok is, ám a Müncheni kódex digitális változatának elkészítésére önerőből nem vállalkoznak. Ha azonban a digitalizálásban érdekelt valamely magyar intézménytől támogatást kapnának, vagy csereegyezményt tudnának kötni ilyen intézményekkel, elvégeznék a munkát, amely a kutatásoknak hatalmas impulzust adhatna. Megtudtuk, hogy ha a könyvtár valamely magyar intézménytől támogatást kapna a digitalizálási munkálatokhoz, vállalnák a kódex digitális változatának elkészítését, amely a kutatásoknak hatalmas impulzust adhatna.

            A Müncheni kódex tanulmányozása mellett lehetőségünk nyílt az utóbbi években felfedezett Müncheni emlék vizsgálatára is. A szakmai konzultációt a csoportot kísérő kutató, Haader Lea tanárnő vezette, aki egyben e nyelvemlék névadója, illetve Sarbak Gáborral együtt első közreadója és nyelvészeti szempontú ismertetője. Személyes tapasztalat útján győződhettünk meg többek között arról, hogy ugyanazon szövegnek (Miatyánk) írott és beszélt nyelvi változata is szerepel az emlékben. Ez egyedülálló a korszak kódexirodalmában, ezért magyar nyelvtörténeti ismereteink számára óriási jelentőségű. Ugyanakkor figyelemre méltóak a cigány, a török és a lengyel nyelvű részek is, melyek további kutatásra várnak. Különösen izgalmas a cigány nyelvű szöveg, hiszen eddigi ismeretink szerint ez a legkorábbi cigány nyelvemlék. Mivel a kódex egyéb részei sincsenek még kimerítően feldolgozva, a továbbiakban ezeket is érdemes lesz részletesebb elemzésnek alávetni, a különböző szövegeket a kódex egészével összefüggésben láttatni.

Tanulmányutunk fogadóintézményét, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität Finnugor Intézetét Kelemen Mária tanárnő, az intézet magyar lektora mutatta be. Az intézet irodalmi, nyelvészeti és művelődéstörténeti szempontból is megfelelő lehetőséget teremt a magyar nyelv és kultúra iránti érdeklődés felkeltésére és elmélyítésére. A nyelvhez való viszony és a motiváció szempontjából is heterogén közösséget alkotó hallgatói igények figyelembevételével az oktatási stratégiák is dinamikusan alakulnak: a különböző karokról érkező egyetemisták mellett a magyartanulás mások számára is elérhető. A nyelvoktatáson keresztül természetesen a kultúraközvetítés is jelentős szerepet kap az órákon, ami legalább olyan fontos a magyar gyökerekkel érkező hallgatók, mint az ilyen háttérrel nem rendelkező érdeklődők számára. A müncheni Finnugor Intézet és az intézetünk Magyar Mint Idegen Nyelv Tanszéke között fennálló folyamatos kapcsolat mellett a későbbiekben más irányú együttműködésre is sor kerülhet: többek között a finnugrisztika és a magyar nyelvészet tudományterülete, illetve a Münchenben élő magyar közösség nyelvi helyzete jelenthet olyan közös témát, ami tovább erősítheti a két egyetem közötti kapcsolattartást.

Négy napot töltöttünk Stuttgartban, az Ungarisches Kulturinstitutban (Balassi Intézet, Magyar Kultúrintézet) amelyet Ódor László, az intézet igazgatója mutatott be. Az intézet kiemelt feladatának tekinti, hogy a magyar kultúra segítségével formálják Magyarország kedvező megítélését, valamint a magyar nyelv és kultúra iránt érdeklődő, magyar felmenőkkel nem rendelkező németek számára is igyekeznek változatos programokat kínálni. Felmerült egy közös szervezésű konferencia ötlete mint a további együttműködésre alkalmas lehetőség. A stuttgarti magyarság helyzetének, nyelvi szocializációjának vizsgálata kiváló kutatási lehetőséget kínál továbbá a szociolingviszta és a germanisztika szakemberei számára. Jövőbeli tervünk, hogy intézetünk oktatói, doktoranduszai az UKI előadássorozatába is bekapcsolódjanak.

A beuroni bencés kolostor – amelyet szintén volt alkalmunk felkeresni – ad otthont a Vetus Latina Intézetnek (Vetus Latina-Institut). Munkatársai az ólatin (a 2. századtól bizonyos területeken a 9. századig használt, Vulgata előtti) bibliafordítások fellelhető maradványainak összegyűjtésével és kritikai kiadásával foglalkoznak. A munkálat az általános nyelvtörténeti tanulságokon túl az Apor-kódex jelenleg folyó kritikai kiadásához adhat szempontokat.

Tanulmányutunk során fölkerestünk két ausztriai ciszterci monostort, Lilienfeldet és Heiligenkreuzot is, és olyan németországi, illetve ausztriai kisvárosokban is jártunk, mint Tübingen, Rottenburg, Herrenberg, Dürnstein vagy Mondsee. A kulturális élmények sorát tovább gazdagította, hogy több bajor kastélyba (Schloss Hohenzollern, Schloss Sigmaringen), sőt a göttweigi bencés apátságba is eljutottunk.

Utolsó esténket az osztrák Mondseeben töltöttük, ahol a remek hangulatú búcsúvacsorán megfogalmazódott az az igény, hogy az első, gazdag és emlékezetes tanulmányutat továbbiak kövessék majd.


képek itt

© 2017 - Az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének honlapja - Szerkesztő: Romhányi Andrea, ArtCMS v. 2.0β