Elhunyt Bolla Kálmán

2021.07.26.
Elhunyt Bolla Kálmán

2021. július 12-én elhunyt Bolla Kálmán nyelvész, nemzetközi hírű fonetikus, az MTA doktora, az ELTE egykori diákja, majd tanára, tanszékvezető professzora és dékánhelyettese.

Bolla Kálmán 1930. június 1-én született a Vas megyei Gércén, ahol később elemi iskolai tanulmányait is végezte. Gimnáziumba Szombathelyen járt, majd a budapesti Tudományegyetem Orosz Intézetében szerzett orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát, később pedig az egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán a magyar nyelv és irodalom szakot végezte el. A diploma megszerzését követően tanársegédként dolgozott az egyetem orosz nyelvészeti tanszékén (1954–1960). 1958-ban doktorált Bárczi Gézánál magyar nyelvészetből. 1960 és 1963 között önálló aspiráns volt a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen, kandidátusi értekezését orosz fonetikai témából védte meg. 1964-től volt az Orosz Filológiai Tanszék adjunktusa, majd docense.

1964-ben Molnár Józseffel együtt a kari Nyelvi és fonetikai laboratórium megszervezésére kapott megbízást. 1968–1969-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának a dékánhelyettese volt, majd két évig a Művelődési Minisztérium tudományegyetemi osztályát vezette. 1971-től 1986-ig az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozott a fonetikai osztály tudományos osztályvezetőjeként. 1984-ben megszerezte a nyelvtudományok doktora akadémiai címet az orosz beszédhangok atlaszának elkészítésével. 1986-tól 1995-ig az ELTE BTK Fonetikai Tanszékének volt a vezetője; 1988-ban egyetemi tanárnak nevezték ki a Fonetikai Tanszékre. 2000. szeptember 1-én nyugdíjba vonult.

Több (mai szóval) projekt elindítója és lelke volt, mind a szaktudomány, mind a tudományos ismeretterjesztés és a tudományos közélet területén. 1978-ban elindította a Magyar Fonetikai Füzetek kiadványsorozatot, majd 1988-ban az Egyetemi Fonetikai Füzetek sorozatot. Az ő nevéhez fűződik a Hetvenes Évek Magyar Nyelvészei, illetve a Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások című kiadványsorozat elindítása és szerkesztése 1994-től. 1991-ben ő indította útjára az Egyetemi Anyanyelvi Napok rendezvénysorozatot az ELTE-n. Kidolgozta és elindította 1994-ben a Beszéd- és hangtan önálló oktatási programot.

Az artikulációs és akusztikai fonetika kutatójaként nemzetközileg is elismert eredményeket ért el. Elkészítette az orosz és a magyar mellett az angol és az amerikai angol beszédhangok atlaszát, társszerzőként pedig részt vett a lengyel és a német fonetikai atlasz megszerkesztésében is. Mindezekre számos nemzetközi hivatkozást találunk a szakirodalomban. Nemzetközi ismertségét és elismertségét ezen túlmenően az is mutatja, hogy 1979 és 1995 között tagja volt a Permanent Council of the International Congress of Phonetic Sciences (ICPhS)-nek, 1995-től pedig tiszteletbeli tagja. Tagja volt a Studia Phonetica Posnaniensis című folyóirat nemzetközi szerkesztőbizottságának.

Mind a magyar, mind az orosz beszéd mesterséges előállítására vonatkozóan úttörő kutatásokat végzett, és jelentős eredményeket ért el a beszéd szupraszegmentális jellemzőinek a kutatásában. Több egyetemi jegyzet, tankönyv és oktatási segédanyag szerzője. Az internet előtti korszakban sok haszonnal forgatták a szakma képviselői a munkája nyomán elkészült A magyar hangtan válogatott bibliográfiája 1970-ig (Molnár Józseffel közösen, Budapest, 1977) című, majd az 1971 és 1995 között megjelent anyag bemutatásával kiegészített (Budapest, 1996.) bibliográfiai gyűjteményt.

Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának megbízásából tagja volt a Nyelvtudományi Bizottságnak (1976–1994, illetve titkára: 1976–1979), a Szlavisztikai Bizottságnak, a Magyar Nyelvészeti Bizottságnak, a Beszédművelési Bizottságnak, az Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságnak (1976–1989), elnöke volt a Fonetikai Munkabizottságnak (1976–1985).

Tagja volt az Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungariae szerkesztőbizottságának. A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja volt 1960-tól, választmányának tagja 1976-tól, továbbá 1986-tól megszűnéséig elnöke volt a fonetikai és beszédművelő szakosztálynak, 1992–2003 között pedig a megemlékezési bizottság elnökeként tevékenykedett. 1989-től 10 éven keresztül az Anyanyelvápolók Szövetsége ellenőrző bizottságának volt az elnöke, majd 1999–2003 az elnökség tagja. 1975 és 2002 között a Kazinczy Alapítványi Bizottság (kuratórium) tagja; 1991 és 2002 között az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Főosztályának és a Kazinczy kuratórium közös szakbizottságának az elnöke volt. Szervezte és vezette a Kazinczy-versenyek szaktanárai részére évente megrendezett tudományos konferenciákat.

2003-ban A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet és Kazinczy-díjat kapott.

Bolla Kálmán a magyar fonetika iskolateremtő egyénisége volt. A tudományterület elismert kutatója és oktatója, az ő munkássága nyomán jöttek létre a mai magyarországi fonetikai kutatóműhelyek, amelyeknek a műszeres kialakításában, akárcsak a kutatók kinevelésében jelentékeny szerepet vállalt. Elsőként alkalmazta hazánkban és tanította meg hallgatóinak a számítógépes beszédelemzés vívmányait, módszereit. Nyugdíjazása után is tevékeny maradt, és megtanulta az internetes alkalmazások kezelését. Saját honlapján (http://www.bollakalman.hu/) közzétette szakmai élete minden fontos momentumát, eredményét. Emlékét az itt olvasható különféle írások, fényképek, és mi, egykori tanítványai, kollégái is megőrizzük.

 

Az Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék munkatársai